2010. október 15., péntek
a villamosról - a vonatra - a vonatról - a villamosra..
Azért be kell valljam szeretem a tömegközlekedést..Legalábbis Hollandiában. Sehol nem lehet ennyi nációt ilyen kicsi helyen együtt egymás elviselésére utalva látni.. A holland nénik (az egyik kedvenc csoportom a villamos emberei közül) például nagyon csinosak - nagyon egyformák.. És amit még észrevettem, hogy itt előbb vagy utóbb, de mindenki szemüveges lesz. Szerintem nekem is itt romolhatott meg a látásom. Nagyon be akartam illeszkedni kétezernyolcban na. A haj kiszőkül a látás megrövidül, ilyenek történnek, ha beleköltözöl a jólétbe. Ez is azért lehet, amiért a sok eső - hisz tökéletes az ő életük sem lehet. Minden gyönyörű - csodaszép HA felveszed a szemüvegedet és HA kimész az esőbe mindezt megnézni. Na de vissza vagy inkább át a vonatra. A következő utam tipikus volt, igazán tipikus. Felszállt 3 fiú és tudtam, hogy legalább az egyik magyar, ezt valahogy mindig lehet tudni. Erre nyáron hívta fel figyelmemet KCs. és én akkor megsértődtem erre, de be kell látnom, hogy akármit csinálsz akárhogy öltözöl, egyszerűen látszik rajtad! És igazam volt, az egyik fiú magyarszki honfitárs volt "Yeah, Budapest is a very nice city" bizonygatta a vele szemben ülő roppant alternatívmenő holland muzsikusoknak, akik rögtön mondták, hogy ja-ja tudják meg van az a Szimpla (és tényleg van!!) meg az a KáorvinTeTő (igen, olyan is van de tényleg!). De ez mind-mind semmi ahhoz képest, ami a következő vonatra való átszállásomkor várt.. Itt ugyanis többek közt egy elmebeteg afganisztánival sikerült utaznom, aki mindenféle előjel nélkül előrántott egy óriási gránátalmát a ZSEBÉBŐL majd nyomogatta, végül ejtett rajta egy likat, amin aztán kiszippantotta belőle a belevalót, mindezt gusztustalanul hangosan ofkorsz. Ezt látván a vonaton ülő 50 év körüli csehszlovák elmebeteg megkérdezte (csehszlovákul), hogy megnyomogathatja-e ő is a kedves afganisztáni gránátalmáját, aki már-már zavaróan nem furcsállva ezt simán beleegyezett. Továbbá megkérdezte még azt is (ha már ott volt ugye), hogy vajh SZILVER-e a gyűrű afganisztán úr ujján?? Mire az afganisztáni mondta afganisztániul, hogy megnézheti, s mivel a nyelvi akadályok végül nem engedték hogy a kommunikáció eljuthasson arra a pontra ahol kiderül szilver-e a gyűrű vagy nemszilver, így az őrült magánúton próbált rájönni - beleharapott az afganisztáni gyűrűbe és a következő kérdése már csak annyi volt: lotofmáni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése