a lakótársak..

Nos igen, emberek, akikkel együtt lakunk.. Van nekünk belőle szám szerint kettő, egy férfi - egy nő. Délután 4-kor kelnek ők..1 liter bor társaságában indulnak neki a napnak.. Kimondjam háromra? Nem merem, meg amúgy is, ki tudja, lehet, hogy csak én látom így.. Szóval..a lakótársaink alkoholis... Á, de nem nagyon, nem egyáltalán..de azért kicsit talán mégis. De nincs velük gond, nem zavarnak sok vizet..szó szerint nem, hisz fürödni nem annyira ők. Hát persze mindenkinek szíve joga,  hogy hányszor..egy héten.. Azért a mai nap mégis csak miattuk volt érdekes. Mivel a Cs. biciklijének fél kormánya tegnap jószerivel a kezében maradt, ezért az enyémmel ment ma az állomásra. Így hát ma nem mentem el az indokolatlanul hideg könyvtárba, hanem itthon tanulmányoztam - hisztérikusan pakoltam ide meg oda-oda meg ide - a sok szakdolgozatos könyvet, aztán miután elpityeredtem azon, hogy mennyire sehol se tartok és egyáltalán én soha nem fogom tudni ezt megírni, na akkor estem olvasókómába = elaludtam a könyvemen. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki az agyamon kopogtat.. Két rendőr állt az ablakomban.. Hirtelen leleplezett tömeggyilkosnak éreztem magam és annyira megijedtem, hogy kirohantam az ajtóhoz, beengedtem őket és a tina turneressé aludt frizurámat látókörükbe helyezve elkezdtem mentegetőzni az elalvásom miatt.. Hamar kiderült, hogy nem emiatt jöttek.. Pedig már szinte biztos voltam benne, hogy kész, ennyi, rájöttek, hogy ma se haladtam semmit a szakdolgozatom irányába és most elegük lett, idejöttek, felébresztettek és most majd fegyverrel kényszerítenek az olvasásra. De nem, nem miattam jöttek, a férfit keresték. Kérdezték, hogy itt lakik-e, de nem tudtam mi a vezetékneve, így csak annyit mondtam "hát..mondjuk lakik itt egy férfi, ez akár az ő vezetékneve is lehet..". Ennyi nekik elég volt, felkutatták a "férfit", aki egyébként úgy tett, mintha épp zuhanyozott volna - ezen azért nevetnem kellett (persze csak magamban).. Aztán beszéltek össze-vissza, majd távoztak a rendőrök - gondoltam magamban - úgyhogy stréberen odadobtam nekik egy "Dag!"-ot és akkor kiderült, hogy a férfit is vitték magukkal és az én "Dag!"-om már rögtön nem tűnt olyan jó ötletnek. Hát ez az ember engem megöl, gondoltam, majd elmenekültem a városba és megvártam Cs-t az állomáson. Na jó, hozzátartozik az igazsághoz, hogy előbb halálra rémisztettem a szegény Cs.-t smsben, de hát nagyon féltem..na..de tényleg! Azóta hazajöttünk - bár közben betértünk a kínai negyedbe vacsorázni egy olyan helyre, ahol lement a 2000-2010-es kínai popkalauz A-Z-ig - kiderült, hogy a férfi (állítólag) nem haragszik.. Azért ha egyik nap nem lépnék fel a facebook-ra, valaki elkezdhetne keresni.. ;)