Nem tudom ez mindig így volt-e, szerintem nem, de a lényeg, hogy mostanában biztosan állíthatom, a helyzet az, hogy rettegek az emberektől. Én nem értem, pedig még a CSI-t se nézem és mégis meggyőződésem, hogy minden második szembejövő ember ki akarja operálni a vesémet. A múltkor például egy szerencsétlen nagyon afrikai fiatalember jött oda hozzám a következő kezdőmondattal: "I'am looking for abrubabruba", mire én annyira megijedtem, hogy majdnem elsírtam magam. Biztos voltam benne, hogy ez valami afrikai szó a belső szerveimre és mindjárt elvégez rajtam egy low budget műtétet az egyik sikátorban. Gyorsan továbbmentem, aztán elkezdtem gondolkodni az ügyön, mert amúgy elég kedvesnek tűnt afrika.. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg egy ABN amro bankot keresett a szerencsétlen, csak a kiejtése nem volt az igazi.. Ekkor elszégyelltem magam, de nem sokáig. Talán másnap történt, hogy egy kínai étteremben vacsoráztunk a Cs.-val, amikor is arra lettem figyelmes, hogy már csak mi ülünk ott. A fél másodperc alatt összehozott összeesküvés elméletemet megemlíteni már nem mertem, mert Cs.-t ezzel az őrületbe kergetem lassan, de belül mégsem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy kész, most ránk zárják a kócerájt és mi leszünk a holnapi édes-savanyú "csirke". Gyanakodásomat kicsit még fokozta Cs. gondolatmenete arról, hogy vajon mennyire durva kés kell ahhoz, hogy egy ilyen csirkét (amit ettünk) csontostul így elvágjon.. Na ekkor már szinte biztos voltam benne, kínai barátaink a fűrészelésre szakosodtak, még megvárják amíg megesszük a tegnapi utolsó vendégeket, aztán indulhat a disznóvágás.. De persze megint tévedtem, hálám jeléül még borravalót is adtam a kedves kínaiaknak.
Azért nem adtam fel gyilkosom keresését, tegnap sem, amikor is Cs. új bicikliét mentem átvenni. Hogy mik futottak át közben az agyamon? Hát, mivel a neten vette használtan, ezért ugye el kellett érte menni.. Egy "Jan"-hoz.. Jannal egy elhagyatott vonatállomáson beszéltünk meg randevút. Ez azért némileg megnyugtatott, hisz egy vonatállomáson csak vannak emberek.. De ezen csak marokkói tizenéves huligánok voltak, akik azon versengtek vajon ki tud messzebb-nagyobbat köpni (ez ám rendkívül mókás dolog). Na mindegy, azért változatlanul bizakodó maradtam. Aztán egyszer csak odajött egy 60 körüli elázott fekete esőkabátos férfi egy nyálas labdával és egy kutyával, na ő volt az én bicikli dílerem. Nagyon kedvesnek tűnt, meg is nyugodtam, megnéztem a biciklit, tetszett, csak kicsit lapos volt a kereke.. "Ó, majd felpumpáljuk a házamban, gyere csak utánam, közel lakom..". Hát nem kellett nekem sokkal több a halálra rémüléshez, de gondoltam, hááátha, hátha nem zár be a pincébe.. Jan természetesen egy eldugott kis házban lakik, de erre akár fogadhattam is volna. A vér már úgyis kiment belőlem, gondoltam, áhh, tök mindegy, essünk túl rajta.. Hamarosan kiderült, hogy Jan nem akarta a szerveimet, sőt még a társaságomra se vágyott 4 percnél tovább.. Hát, mit is mondhatnék, kíváncsian várom mit hoz a holnap.. És a biztonság kedvéért addig is félek a betörőktől ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése