Azért ami a könyvtár csudálatosan szépséges büféjében folyik, arról lehetne írni egy szociológiai tanulmányt. Minden nap ugyanazok az emberek: egy tündéri kínai nyugdíjas párocska, akik egymással kitartóan - és borzasztóan- hollandul társalognak. A nő mindig a kínai napilapot olvassa, a férfi a Trouw-t (ha már úgyis hollandul beszél alpon gondolom..).
A kör alakú asztalkáknál minden nap - egész nap egy darab 50 centes kávé mellett üléseznek a rossz arcú, de rendkívül elegáns muszlim férfiak. Minden nap ugyanazok, minden nap négyen, ha esetleg hárman, akkor csak várják a negyediket. Szerintem valamiféle (kávéházi-haha) forradalomra készülnek, de akármi is az nagyon komolyan gondolják és részletesen átbeszélik napi 10 órában. Már már azt hinné az ember, hogy ezek tényleg-igazi üzletemberek, olyan elegánsan vonulnak be a Leescafé-ba, de aztán amikor rájön az ember, hogy minden nap-egész nap ott ülnek, hát akkor mégiscsak azt lehet róluk gondolni, hogy csak vettek egy ballonkabátot, hogy abban ülhessenek és ez volt az utolsó valamire való befektetésük (eltekintve persze a napi 50 centről, amit a kávéautomatába dobálnak).
Az utcára néző színes székekben olyan emberek ülnek, akik nappal ezekben a székekben alszanak, éjjel pedig a könyvtár nyitására várnak ki tudja hol. Persze gonosz tekintetű bevándorlókból ezekben a székekben is akad bőven, feltételezésem szerint ők kisebb megmozdulásokon agyalnak. És hogy az alváson kívül mit csinálnak egész nap? Néznek!! Néznek ki az utcára.. Néha persze olvasnak, sőt, kifejezetten sokszor, ami azért érdekes, mert ha a hét minden napján akár csak 2 órát töltenek olvasással, akkor elkerülhetetlen, hogy naprakésszé váljanak az aktuálpolitikában/művészetben/pletykavilágban.. Szóval könnyen lehet, hogy Hollandia legműveltebb rétege ül ezekben a székekben..
(Bájdövéj: a gevulde koek miért marcipánnal van gevulve? Akármit bele lehetne vulni, miért pont marcipán???? Nagy kár, nagyon nagy kár!!!!)
