a könyvtár-ból-

Azért ami a könyvtár csudálatosan szépséges büféjében folyik, arról lehetne írni egy szociológiai tanulmányt. Minden nap ugyanazok az emberek: egy tündéri kínai nyugdíjas párocska, akik egymással kitartóan - és borzasztóan- hollandul társalognak. A nő mindig a kínai napilapot olvassa, a férfi a Trouw-t (ha már úgyis hollandul beszél alpon gondolom..).
A kör alakú asztalkáknál minden nap - egész nap egy darab 50 centes kávé mellett üléseznek a rossz arcú, de rendkívül elegáns muszlim férfiak. Minden nap ugyanazok, minden nap négyen, ha esetleg hárman, akkor csak várják a negyediket. Szerintem valamiféle (kávéházi-haha) forradalomra készülnek, de akármi is az nagyon komolyan gondolják és részletesen átbeszélik napi 10 órában. Már már azt hinné az ember, hogy ezek tényleg-igazi üzletemberek, olyan elegánsan vonulnak be a Leescafé-ba, de aztán amikor rájön az ember, hogy minden nap-egész nap ott ülnek, hát akkor mégiscsak azt lehet róluk gondolni, hogy csak vettek egy ballonkabátot, hogy abban ülhessenek és ez volt az utolsó valamire való befektetésük (eltekintve persze a napi 50 centről, amit a kávéautomatába dobálnak).
Az utcára néző színes székekben olyan emberek ülnek, akik nappal ezekben a székekben alszanak, éjjel pedig a könyvtár nyitására várnak ki tudja hol.  Persze gonosz tekintetű bevándorlókból ezekben a székekben is akad bőven, feltételezésem szerint ők kisebb megmozdulásokon agyalnak. És hogy az alváson kívül mit csinálnak egész nap? Néznek!! Néznek ki az utcára.. Néha persze olvasnak, sőt, kifejezetten sokszor, ami azért érdekes, mert ha a hét minden napján akár csak 2 órát töltenek olvasással, akkor elkerülhetetlen, hogy naprakésszé váljanak az aktuálpolitikában/művészetben/pletykavilágban.. Szóval könnyen lehet, hogy Hollandia legműveltebb rétege ül ezekben a székekben..

(Bájdövéj: a gevulde koek miért marcipánnal van gevulve? Akármit bele lehetne vulni, miért pont marcipán???? Nagy kár, nagyon nagy kár!!!!)

over de kinderboekgeschenk..

Ma, amikor a "Het kinderboek" c. lexikont olvasgattam, néhány érdekes állomására találtam a holland gyermekirodalomnak:

Elsőként a rímeket lerajzolós könyv ajánlója jött velem szembe:

Ezt egyszerűen annyira zseniálisnak tartom, hogy mindenképp meg akarom venni! Hát, de most komolyan, mekkora ötlet??!!!! És ez a könyv elvileg tele van ilyenekkel..


Következő társam a délutáni könyvtárazásban a következő címet viselte szabad fordításban: "a vakondról, aki szeretné megtudni, ki kakilt rá a fejére"..
És, nem hazudok, íme egy részlet a könyvből:

Bizony, az a kis karika a vakond úr fején bizony nem más, mint egy helyes kis kakika :)


Hamar rá kellett jönnöm, hogy az említett salakanyag nagy népszerűségnek örvend holland barátainknál, hisz számtalan hasonló témájú könyv színesíti a hollandus gyermekirodalom palettáját..
Na csak még egyet közülük:

Lovely - lovely - lovely :)

a könyvtárról..

Hát szóval, könyvtár.. Még mindig nem értem a rendszert, hogy -de most komolyan- hogy tudnak emberek oda beköltözni? És a következő kérdésem, ami egyébként szervesen kapcsolódik az előzőhöz: én miért nem tudok olyan lenni, aki beköltözik oda????
Elmondom mi a problémám: elmegyek oda, rendben-rendben, elkezdek olvasni - rendben, és itt jön a hűha: elalszom.. Jó, csak majdnem, na de akkor is.. Mások miért nem? Na jó, mondjuk, hogy esetleg fölébredtem, ittam egy kávét - hohó, ittam egy kávét nem kell esetleg pisilnem?? Dehogynem kell!! Na és akkor jön a hoppáperkettő: hova -de most tényleg - hova ****-ba teszik az emberek mindezalatt a laptopjukat???? Hmm? Na???? Na, jó, mondjuk, hogy ezt is megoldottam, következő lépcső: éhes leszek, nagyon!! Nem olyan éhes, hogy büfécsoki, nemnem..Melegétel éhes!! Olyankor mi van?
Hát akkor elmondom, hogy mindezt én hogy "oldom meg": 1. elalszom fél óra után és hazamegyek
VAGY esetleg, ha nagyon ügyes vagyok 1. elalszom, de felkelek, mert nekem nagyon fontos, hogy időben befejezzem (de mindenekelőtt, hogy végre elkezdjem) a szakdolgozatomat, ezért iszom egy kávét.
2. Mivel tudom, hogy félpercenként pisilnem kell majd, nem viszek laptopot, inkább csak könyveket viszek és olvasok.. (=nem írok)
3. éhes leszek, kiugrom enni és nem ugrom vissza soha már..

De egyébként mindezek ellenére 2 napja part time-os villalakó vagyok.
(Azért ne menjünk messzire: laptop nélkül - gumicukorral!!!!)

az összeesküvés elméleteimről..

Nem tudom ez mindig így volt-e, szerintem nem, de a lényeg, hogy mostanában biztosan állíthatom, a helyzet az, hogy rettegek az emberektől. Én nem értem, pedig még a CSI-t se nézem és mégis meggyőződésem, hogy minden második szembejövő ember ki akarja operálni a vesémet. A múltkor például egy szerencsétlen nagyon afrikai fiatalember jött oda hozzám a következő kezdőmondattal: "I'am looking for abrubabruba", mire én annyira megijedtem, hogy majdnem elsírtam magam. Biztos voltam benne, hogy ez valami afrikai szó a belső szerveimre és mindjárt elvégez rajtam egy low budget műtétet az egyik sikátorban. Gyorsan továbbmentem, aztán elkezdtem gondolkodni az ügyön, mert amúgy elég kedvesnek tűnt afrika.. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg egy ABN amro bankot keresett a szerencsétlen, csak a kiejtése nem volt az igazi.. Ekkor elszégyelltem magam, de nem sokáig. Talán másnap történt, hogy egy kínai étteremben vacsoráztunk a Cs.-val, amikor is arra lettem figyelmes, hogy már csak mi ülünk ott. A fél másodperc alatt összehozott összeesküvés elméletemet megemlíteni már nem mertem, mert Cs.-t ezzel az őrületbe kergetem lassan, de belül mégsem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy kész, most ránk zárják a kócerájt és mi leszünk a holnapi édes-savanyú "csirke". Gyanakodásomat kicsit még fokozta Cs. gondolatmenete arról, hogy vajon mennyire durva kés kell ahhoz, hogy egy ilyen csirkét (amit ettünk) csontostul így elvágjon.. Na ekkor már szinte biztos voltam benne, kínai barátaink a fűrészelésre szakosodtak, még megvárják amíg megesszük a tegnapi utolsó vendégeket, aztán indulhat a disznóvágás.. De persze megint tévedtem, hálám jeléül még borravalót is adtam a kedves kínaiaknak.
Azért nem adtam fel gyilkosom keresését, tegnap sem, amikor is Cs. új bicikliét mentem átvenni. Hogy mik futottak át közben az agyamon? Hát, mivel a neten vette használtan, ezért ugye el kellett érte menni.. Egy "Jan"-hoz.. Jannal egy elhagyatott vonatállomáson beszéltünk meg randevút. Ez azért némileg megnyugtatott, hisz egy vonatállomáson csak vannak emberek.. De ezen csak marokkói tizenéves huligánok voltak, akik azon versengtek vajon ki tud messzebb-nagyobbat köpni (ez ám rendkívül mókás dolog). Na mindegy, azért változatlanul bizakodó maradtam. Aztán egyszer csak odajött egy 60 körüli elázott fekete esőkabátos férfi egy nyálas labdával és egy kutyával, na ő volt az én bicikli dílerem. Nagyon kedvesnek tűnt, meg is nyugodtam, megnéztem a biciklit, tetszett, csak kicsit lapos volt a kereke.. "Ó, majd felpumpáljuk a házamban, gyere csak utánam, közel lakom..". Hát nem kellett nekem sokkal több a halálra rémüléshez, de gondoltam, hááátha, hátha nem zár be a pincébe.. Jan természetesen egy eldugott kis házban lakik, de erre akár fogadhattam is volna. A vér már úgyis kiment belőlem, gondoltam, áhh, tök mindegy, essünk túl rajta.. Hamarosan kiderült, hogy Jan nem akarta a szerveimet, sőt még a társaságomra se vágyott 4 percnél tovább.. Hát, mit is mondhatnék, kíváncsian várom mit hoz a holnap.. És a biztonság kedvéért addig is félek a betörőktől ;)

a lakótársak..

Nos igen, emberek, akikkel együtt lakunk.. Van nekünk belőle szám szerint kettő, egy férfi - egy nő. Délután 4-kor kelnek ők..1 liter bor társaságában indulnak neki a napnak.. Kimondjam háromra? Nem merem, meg amúgy is, ki tudja, lehet, hogy csak én látom így.. Szóval..a lakótársaink alkoholis... Á, de nem nagyon, nem egyáltalán..de azért kicsit talán mégis. De nincs velük gond, nem zavarnak sok vizet..szó szerint nem, hisz fürödni nem annyira ők. Hát persze mindenkinek szíve joga,  hogy hányszor..egy héten.. Azért a mai nap mégis csak miattuk volt érdekes. Mivel a Cs. biciklijének fél kormánya tegnap jószerivel a kezében maradt, ezért az enyémmel ment ma az állomásra. Így hát ma nem mentem el az indokolatlanul hideg könyvtárba, hanem itthon tanulmányoztam - hisztérikusan pakoltam ide meg oda-oda meg ide - a sok szakdolgozatos könyvet, aztán miután elpityeredtem azon, hogy mennyire sehol se tartok és egyáltalán én soha nem fogom tudni ezt megírni, na akkor estem olvasókómába = elaludtam a könyvemen. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki az agyamon kopogtat.. Két rendőr állt az ablakomban.. Hirtelen leleplezett tömeggyilkosnak éreztem magam és annyira megijedtem, hogy kirohantam az ajtóhoz, beengedtem őket és a tina turneressé aludt frizurámat látókörükbe helyezve elkezdtem mentegetőzni az elalvásom miatt.. Hamar kiderült, hogy nem emiatt jöttek.. Pedig már szinte biztos voltam benne, hogy kész, ennyi, rájöttek, hogy ma se haladtam semmit a szakdolgozatom irányába és most elegük lett, idejöttek, felébresztettek és most majd fegyverrel kényszerítenek az olvasásra. De nem, nem miattam jöttek, a férfit keresték. Kérdezték, hogy itt lakik-e, de nem tudtam mi a vezetékneve, így csak annyit mondtam "hát..mondjuk lakik itt egy férfi, ez akár az ő vezetékneve is lehet..". Ennyi nekik elég volt, felkutatták a "férfit", aki egyébként úgy tett, mintha épp zuhanyozott volna - ezen azért nevetnem kellett (persze csak magamban).. Aztán beszéltek össze-vissza, majd távoztak a rendőrök - gondoltam magamban - úgyhogy stréberen odadobtam nekik egy "Dag!"-ot és akkor kiderült, hogy a férfit is vitték magukkal és az én "Dag!"-om már rögtön nem tűnt olyan jó ötletnek. Hát ez az ember engem megöl, gondoltam, majd elmenekültem a városba és megvártam Cs-t az állomáson. Na jó, hozzátartozik az igazsághoz, hogy előbb halálra rémisztettem a szegény Cs.-t smsben, de hát nagyon féltem..na..de tényleg! Azóta hazajöttünk - bár közben betértünk a kínai negyedbe vacsorázni egy olyan helyre, ahol lement a 2000-2010-es kínai popkalauz A-Z-ig - kiderült, hogy a férfi (állítólag) nem haragszik.. Azért ha egyik nap nem lépnék fel a facebook-ra, valaki elkezdhetne keresni.. ;)

a villamosról - a vonatra - a vonatról - a villamosra..

Azért be kell valljam szeretem a tömegközlekedést..Legalábbis Hollandiában. Sehol nem lehet ennyi nációt ilyen kicsi helyen együtt egymás elviselésére utalva látni.. A holland nénik (az egyik kedvenc csoportom a villamos emberei közül) például nagyon csinosak - nagyon egyformák.. És amit még észrevettem, hogy itt előbb vagy utóbb, de mindenki szemüveges lesz. Szerintem nekem is itt romolhatott meg a látásom. Nagyon be akartam illeszkedni kétezernyolcban na. A haj kiszőkül a látás megrövidül, ilyenek történnek, ha beleköltözöl a jólétbe. Ez is azért lehet, amiért a sok eső - hisz tökéletes az ő életük sem lehet. Minden gyönyörű - csodaszép HA felveszed a szemüvegedet és HA kimész az esőbe mindezt megnézni. Na de vissza vagy inkább át a vonatra. A következő utam tipikus volt, igazán tipikus. Felszállt 3 fiú és tudtam, hogy legalább az egyik magyar, ezt valahogy mindig lehet tudni. Erre nyáron hívta fel figyelmemet KCs. és én akkor megsértődtem erre, de be kell látnom, hogy akármit csinálsz akárhogy öltözöl, egyszerűen látszik rajtad! És igazam volt, az egyik fiú magyarszki honfitárs volt "Yeah, Budapest is a very nice city" bizonygatta a vele szemben ülő roppant alternatívmenő holland muzsikusoknak, akik rögtön mondták, hogy ja-ja tudják meg van az a Szimpla (és tényleg van!!) meg az a KáorvinTeTő (igen, olyan is van de tényleg!). De ez mind-mind semmi ahhoz képest, ami a következő vonatra való átszállásomkor várt.. Itt ugyanis többek közt egy elmebeteg afganisztánival sikerült utaznom, aki mindenféle előjel nélkül  előrántott egy óriási gránátalmát a ZSEBÉBŐL majd nyomogatta, végül ejtett rajta egy likat, amin aztán kiszippantotta belőle a belevalót, mindezt gusztustalanul hangosan ofkorsz. Ezt látván a vonaton ülő 50 év körüli csehszlovák elmebeteg megkérdezte (csehszlovákul), hogy megnyomogathatja-e ő is a kedves afganisztáni gránátalmáját, aki már-már zavaróan nem furcsállva ezt simán beleegyezett. Továbbá megkérdezte még azt is (ha már ott volt ugye), hogy vajh SZILVER-e a gyűrű afganisztán úr ujján?? Mire az afganisztáni mondta afganisztániul, hogy megnézheti, s mivel a nyelvi akadályok végül nem engedték hogy a kommunikáció eljuthasson arra a pontra ahol kiderül szilver-e a gyűrű vagy nemszilver, így az őrült magánúton próbált rájönni - beleharapott az afganisztáni gyűrűbe és a következő kérdése már csak annyi volt: lotofmáni?

az ablakról..

Az ablakot márpedig ki kell nyitni! De mi nem tudtuk..Hiába külföld, hiába a csodaszép Hága, az ablak nem nyílt ki a szobában.. Bár kényszeres meleg őrző vagyok, az hogy az ablakot időnként ki kell nyitni, az olyan dolog, amibe azért beleegyezek. De itt nem lehetett.. Cs. felhívta hát a háznak urát és kért tőle egy embert, egy olyat, aki majd hátha megnyitja szobánk ablakát a világra. Hát, pont egy ilyen jött, egy olyan, aki hátha.. Németül beszélt a mi olyanunk és úgy nézett ki, mint Pumukli pótapukája, az öreg Éder. Mondta, csak mondta a sok ablakos információt németül, közben próbálta kinyitni az ablakot - nájn-nájn, mondta-mondogatta.. Holnap 6-kor - mondta ismételten németül - na akkor majd!! Aztán elhagyta a szobát, majd pár perc múlva hirtelen feltapad kívülről az ablakra, ami az ablakpárkányon olvasgató Cs.-t igencsak meglepően érintette.. Másnap 6-kor, ami valljuk be, hogy valójában 8 volt Éder visszatért egy kedves - mosolygós kölök és egy egész sniccer kíséretében. Potyivosli, mondta a fiúcska majd elkezdte a kis sniccerével körbevagdalni az ablakot. Annyira nagyon ki akarta vágni, hogy véletlenül belevágta az ujját is. Igen, bizony ám, belevágta az ujjacskát, majd a vért az ablakpárkányba törölte a következő szavak kíséretében "no problem - blÁÁd broblem", majd kedvesen nevetgélve összevérezte az ablaküveget is.. Gyorsan kerestem neki egy ragtapaszt, hogy leállítsam a disznóvágás hangulatot, de nem nagyon akarta elfogadni ez a kedves polszki fiúcska. Na én azért csak rátukmáltam. Közben megérkezett Éder is, aki egyébként nem tudni mikor, de eltűnt, de aztán megint feltűnt újra és polszkiul(-ül?) potruvenkált ott jobbra-balra. Cs. ezen felbátorodva büszkén mutatta be lengyel tudását az úriembereknek, ami 1 egész szóból állt. Erre ablakék nagy örömködésbe kezdtek, s nem szórakoztak ezután többet a némettel, hisz ha egy szót megért ez a magyarszki fiatalember, akkor nyilván többet is. Az ablakot végül nem nyitották ki, megnyertünk még egy délelőttöt a kispolszkival. Másnap nagy nehezen kisniccerezte, kinyílt a világ!! És ami még kiderült, az az,  hogy a külvilág tulajdonképpen hideg! De az ablakot ez nem érdekelte, azt mondta magában, évek óta zárva vagyok, többet be nem záródom! És azóta nyitott ablaknál élünk :) Na jó, nem..de azért volt egy fél óra, amikor úgy tűnt, hogy ez lesz a sorsunk.Viszont kinyitni azóta se nagyon merjük. Ennyit az ablakról..